Budapest egy nyüzsgő város, teli élettel és lehetőségekkel. Különféle változatos rendezvényekkel és programokkal. Koncertek, fesztiválok, kulturális rendezvények és éjszakai szórakozóhelyek tömkelege. Mindenki megtalálhatja a magához való kikapcsolódási lehetőséget, ahhoz, hogy új élményekkel gazdagodjon, új embereket ismerjen meg vagy, hogy egyszerűen csak elfelejtkezzen egy kicsit a hétköznapi jól megszokott monoton életéről, hogy kiszakadjon abból a bizonyos mókuskerékből.

Egy magam fajta zárkózott személyiség, azonban nehezebben boldogul e téren. Talán egy részt a megszokás teszi, talán az, hogy sokat csalódtam másokban, de elvagyok szabadidőmben a négy fal között a kis szobámban, a képernyő előtt ülve, a világháló éterében elmélyülve, belesüllyedve. Azonban, ahogy idősödöm egyre inkább villan be a gondolatomba, hogy ezen változtatni kell, ez így nem jó. Az élet rövid.Ha ezen változtatni szeretnék, akkor meg kell ragadnom a lehetőségeket, erőt venni és összeszedni magam. Nem sok barátom van és nem sok embert ismerek, de örülök, hogy azon kevés személy akiket ismerhetek, jó hatással vannak rám és ez jó hatással van számomra. Arra is, hogy változtassak. Talán ez is segített számomra, hogy merjek nyitottabb lenni a világ felé. Nemrég történt, hogy találtam egy magamhoz való programot. Egy Ki vagyok én? Ki vagy te? nevű önismereti rendezvényt, ami lényegében az önismeretről szól.

Elérkezett a nap, és én kíváncsian vártam, hogy vajon milyen lesz, hogy fogom ott érezni magam, milyenek lesznek az emberek, mit fog adni számomra ez a kikapcsolódás. Nem csak kíváncsi voltam, de izgultam is, izgultam, mint egy kisdiák dolgozatírás közben, ahogy a tollát birizgálva feszeng, hogy jól sikerül-e megoldani a kérdésre adott válaszokat. Amikor betoppantam a helyszínre (ami egy bár volt), körülnézve a helyen, nyugodtan tisztáztam magamban, hogy elég hangulatos kis hely, majd a bejáratnál álldogáló kedves, jókedélyű rendezvényszervező hölgynél megtudtam, hogy mi is lesz a feladat, mit kell csinálni. Lényegében az volt a teendő, hogy minden jelenlevő le ül egy asztalhoz tetszés szerint, majd néhány szervező végig sétálva az asztaloknál, osztogattak sorszámokat (lefotdítva), majd húzni egyet és ahhoz az asztalhoz kellett ülni, amelyik számot húztuk. Az este folyamán 4-szer kellett más-más asztalnál ülni. Minden egyes körben meg volt adva egy téma egy szervező által, amit meg kellett vitatnunk egymással (akikkel együtt ültünk). Visszakanyarodva a történetben, miután minden infót elégedetve megtudva a rendezvényszervező hölgytől, el kezdtem körbenézelődni és azon morfondíroztam, hogy hova is üljek,kikhez, hiszen nekem nem megy ez olyan könnyen, nem vagyok egy társasági ember. Ahogy pásztáztam a tekintetemmel az asztalokat, nehéz helyzetben éreztem magam, de aztán hosszas gondolkodás után a bár egy szerény kis sarkában helyet foglaltam egy kényelmes karosszékben. Itt egy idősebb úr , illetve egy lány ült. és hamar beszélgetésbe elegyedtünk. Számomra meglepő volt, hisz nem vagyok bőbeszédű. Lehetséges, hogy bátrabb lettem komunikáció terén? Na de, hogy lehet ez? Hiszen nagyobb társaságba nehezen nyílok meg, még akkor is ha csak 2 emberrel beszélgetek éppen. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Egyenlőre azonban válaszra nem leltem az elmém rejtelmeiben.A társalgás után a 2 illető felvetett egy érdekes kérdést. Mégpedig azt, hogy ha majd a rendezvény végeztével kilépek az ajtón, akkor hogyan szeretnék távozni innen, mi az amit elvárnék magamtól, mi az a bizonyos valami ami után azt mondhatom, hogy igen, megérte eljönnöm ide. Ilyen elgondolkodtató kérdésekre általában nagyon kell törnöm a fejem, belül mélyen alaposan meg kellett rágnom magamban a kérdést. Egy pillanatra talán át is villant a fejemben, nehogy valami butaságot válaszoljak rá. Végül azt válaszoltam, hogy szeretném ezzel azt elérni, hogy merjek bátrabb lenni komunikáció terén, merjek nyitni emberek felé, barátságosabb lenni, illetve, hogy ezáltal önbizalmat szerezzek. Lényegében változtatni a zárkózott személyiségemen. Ezek után el is kezdődött a játékos önismereti est. Meglepő és érdekes volt ez az egész. Ahogy leültem az aktuális asztaltársasághoz nem igazán éreztem magam izgatottnak, eléggé nyugodt voltam és elég jól eltudtam beszélgetni számomra ismeretlenekkel különféle témákról, akár a szervezők által megadott kérdésekre válaszolva akár olyan dolgokról ami éppen eszünkbe jutott. Olyan témákra kellett keresnünk a válaszokat, hogy mit vinnénk magunkal egy lakatlan szigetre és vajon túlélnénk-e ott, vagy hogy szeretnénk-e a jövőbe látni, ha lenne rá lehetőségünk. Azonban volt egy olyan feladat, hogy a körülöttünk ülőkkel kellett egymásról, ismeretlenül jellemeznünk őt. Rólam szinte rám jellemző dolgokat mondtak (pl.: kedves vagyok, nagy a szívem, jókedvű vagyok, nyugodt természetű vagyok). Akik engem ismernek, általában nehezen ismernek ki engem, ezért is döbbentett meg, hogy ismeretlenül így beletrafáltak a rám jellemző tulajdonságaimba mások.

Számomra egy nagyszerű élmény volt részt venni egy ilyen fajta szórakoztató programon. Nem csak azért, mert kimozdultam otthonról, hanem mert őszintén szólva ráébredtem arra, hogy, ha nem is teljes mértékben, de változtam. Elég könnyen ment a társalgás másokkal és elég jól megoldottam a feladatokat a többiekkel együtt. Igaz ugyan, hogy nagyon sokat azért nem járt a szám, de fejlődtem. Ha mondjuk 10 évvel ezelőtt vettem volna részt egy ilyenen, akkor valoszínű egy mukkot se szóltam volna és nem mertem volna odamenni két feladat közti szünetben senkihez se beszélgetni. Összességében jót tett nekem ez az egész, nem csak azért, mert jól éreztem magam, hanem mert átértékeltem magamban bizonyos dolgokat, bizonyos változásokat. Évről évre, idősödve, változok. Nyilván nem csak én, hanem sokan mások is, és ahhoz, hogy változtassunk olyan tulajdonságainkon, mint pl: a zárkózottság vagy az önbizalom hiányosság tenni kell érte. Természetesen ez nehéz, nem egyszerű, ahogy az élet sem. Viszont, ha olyan emberek vesznek körül, akik kedvesek és pozitív hatással vannak rád, (legyen az akár egy ismerős vagy egy ismeretlen) akkor az jó, hiszen részben ők is hozzásegítenek ahhoz, hogy változz vagy változtass, akár egy rossz tulajdonságodban, akár az élet különféle gondjaiban. Azon a bizonyos ajtón kilépve hátam mögött hagytam valamit. Valamit, ami ott is marad.

 Ha tetszik a blogbejegyzés, kérlek, nyomj a like gombra, oszd meg és ajánld másoknak is.

https://facebook.com/groups/1943005809450515/