Csodás érzés, amikor a szürke hétköznapokból kilépve lekötöd magad valami olyan dologgal, ami örömöt, boldogságot, némi kikapcsolódást nyújt a számodra. Egy hobbi. Eddigi életem során akad olyan, amiből már úgy gondolom, hogy kinőttem. Ilyen az autogram gyűjtés, ami számomra sok élményt nyújtott gyerekként. Izgalmas és örömteli emlékekkel gazdagodtam (és persze dedikálásokkal is). Emlékeim mélyén még tisztán bennem van egy-egy híreséggel való találkozás, énekesekkel, műsorvezetőkkel, sportolókkal, színészekkel vagy éppen humoristákkal. Ahogy idősödtem évről évre, úgy ezt a tevékenységet abba is hagytam valamikor a tinédzser korom folyamán. Gyerekként még nem is voltak érdekesnek tűnő szabadidős tevékenységeim, csak a biciklizés és az olvasás. Sokáig szinte nem is volt olyan hobbim, ami számomra érdekes vagy igazán izgalmas lehetne. Leginkább az internet világába voltam belemerülve.

Aztán egy nap felnőttként történt valami. Éppen munkanélküli voltam és állást keresgéltem, amikor rábukkantam egy hirdetésre az interneten. Ugyan nem egy álláshirdetés volt az, hanem egy statiszta lehetőség sorozatba egy kisebb pénzért. Gondoltam jelentkezek rá, hiszen egy kis plusz fizetés jól jön a jelenlegi helyzetemet tekintve. Izgatottan vártam, hogy vajon milyen lesz, mi vár majd rám. Budapesten egy bárban volt a helyszín, ahol jelen kellett lenni. Egy ideig a bejárat előtt kellett várakoznunk nekünk statisztáknak, majd bevezényeltek minket, ahol mindenkinek elmondták, hogy kinek hova kell ülnie. Engem két sráccal ültettek össze, ahol három pohár ital volt kitéve (de persze minden asztalnál voltak italokkal teli poharak). Miután mindenki a helyén ült, elkezdődött a forgatás. Nekünk háttérművészeknek csak annyi volt a dolgunk, hogy beszélgessünk. Az előttünk lévő sörnek látszó italokról megállapítottuk látás és szagolgatás után, hogy ezek felvizezett löttyök (persze nem ihattunk bele, mivel csak kellékként funkcionáltak).Érdekes volt látni, ahogy felvesznek egy-egy jelenetet, amit többször is újra vettek (talán úgy háromszor), de volt, hogy azért kellett újra venniük, mert egy szereplő elrontotta a szövegét. Akikkel egy asztalnál ültem megtudtam néhány dolgot a ,,szakmáról" és elég jónak kezdtem érezni ezt a lehetőséget. Nekik már volt tapasztalatuk a statisztálkodásban és néhány jó sztorit is meghallgattam tőlük az élményeikkel kapcsolatban. Lényegében elég jól éreztem magam és elhatároztam, hogy amikor csak alkalmam lesz rá menni fogok statisztának. Szerencsére a későbbiekben még sok ilyen lehetőség adódott a számomra és mondhatni a hobbimmá vált. Nem csak sorozatokban, de volt lehetőségem filmben is statisztálkodnom, illetve műsorokban is volt lehetőségem részt venni nézőként.

Aztán két évvel ezelőtt történt, hogy valami furcsa okból kifolyólag nagyon kíváncsi lettem a tiktok-ra. Korábban már hallottam róla, de nem igazán foglalkoztam vele. Akkor viszont elkezdtem felnézni rá és kezdett megtetszeni. Már egy ideje regisztráltam is magam rá, amikor gondolkodásba estem és azon töprengtem, hogy talán felteszek egy videót. Készítettem is egy budapesti látképekből állót. Ezek után hajtott a gondolat és talán a kíváncsiság is, hogy mi lenne, ha egy tátogós videót készítenék? Amit aztán meg is tettem, amiből kifolyólag elkezdtem gyártani a rövid kis videókat tiktok-ra. Nem célom, hogy tiktok sztárrá váljak, egyszerűen csak szórakozásból kezdtem el csinálni és csinálom is. Azt nem gondoltam, hogy majd adódnak a tartalmaimból olyanok, amik nagyon nézettekké válnak és sok-sok nézőnek tetszeni fog (amik már for youb-ba kerültek), ami engem ez nagy örömmel tölt el és az is, hogy pozitív visszajelzéseket illetve hozzászolásokat kapok. Nemrég pedig belekezdtem a bloggerkedésbe, ami szintén egy csodás lehetőség számomra, akár a statisztálkodás, akár a tiktok-ozás. Ez is egy olyan lehetőség ami izgalmas és akár valami nagyszerű is kialakulhat belőle.