Mi emberek, folyton a legjobbra igyekszünk törekedni. Igyekszünk, hogy megfeleljünk bárhol bármiben. Legyen szó például arról, hogy ha valahol egy új társaságba kerülünk (új osztály, új szomszédok). Szeretnénk jó benyomást kelteni másokban, megismertetni magunkat mással, másokkal. Így van ez akkor is, ha egy új munkahelyre kerülünk. Mind mindenki, én is arra törekszem, hogy lehető legjobb formámat hozzam. Azonban, ahogy általában másokkal is, előfordul, hogy nem mindig alakul, úgy a munka, ahogy az elvárható lenne. Magánéleti gondok vagy akár stressz miatt. Viszont ha egy olyan társaságban dolgozol, ahol megértőek és segítőkészek a kollégák, akkor könnyebb ezáltal egy rossz munkanapon átesni. Hiszen ha egy olyan helyen robotolsz nap, mint nap, ahol egyfajta negatív felfogású, rosszindulatú személyekkel vagy körülvéve, akkor még inkább kedvetlenül érzed magad. A mai világban nehéz is megfelelő munkahelyet találni. Olyan helyet, ahol számíthatsz a kollégákra, ahol megbecsülnek, ahol támaszok lehettek egymásnak. Nyilván a kereset is fontos, de maga a környezet is. Életművésznek tartom magam mivel sok helyen megfordultam. Ahogy az életem során, úgy a munkahelyekkel sem voltam túl szerencsés. Voltam közmunkás, cirkuszban segédmunkás, gyári dolgozó, postás, futár, vagyonőr és több helyen mosogató, illetve konyhai kisegítő. Nyilván számít, hogy hosszabb ideig megmaradjunk egy munkahelyen és kitartóak legyünk, még ha nem is érezzük olyan jól magunkat azon a bizonyos melóban. Viszont (talán) a lelkem mélyén mindig is a legmegfelelőbb munkát kerestem a magam számára.Volt ahol hosszabb volt ahol rövidebb ideig dolgoztam. Volt olyan ahonnan én jöttem el, volt olyan amit a covid miatt vesztettem el és volt olyan ahonnan elküldtek, mert nem feleltem meg. Volt ahol keveset fizettek és ahol a főnök semmibe vette a dolgozókat. Hosszú és kanyargós út vezetett a megfelelő helyre.

Jelenleg konyhai kisegítőként dolgozom, ahol olyanok vagyunk mint egy nagy család. A szerencsének köszönhetem, hogy idekerültem. Éppen alkalmi melókból éldegéltem és feladva azt, hogy már sose fogok találni magamnak egy ideális állást, mit sem sejtve, hogy mi fog rám várni, rábukkantam egy helyre, ahova jelentkeztem, mint beugrós mosogatós. Már elsőre éreztem, hogy van itt valami jó, valami különleges. Elkezdtem több alkalommal is idejárni. Eleinte csöndes és zárkózott voltam, mikor idekerültem. A munkatársak nagyon barátságosak és közvetlenek voltak. Talán jobban is mint bárhol, ahol azelőtt dolgoztam. Valahogy kezdtem otthon érezni magam (lassan feloldóttam). Telt múlt az idő és én alkalmiból állandóvá váltam; zárkózottból, nyitottabbá váltam; csendesből, beszédesebbé váltam. Ahogy egy kis mértékben változtak a tulajdonságaim, úgy munka terén is elkezdtem fejlődni. Nincs nagy önbizalmam és talán ez is tartott vissza a fejlődés útja felé. Már jó ideje itt dolgoztam, amikor kollégáim elkezdték hajtogatni, hogy tanuljak meg salátázni, desszerteket készíteni. Én azonban féltem. Egyszerűen nem mertem egy ilyen (számomra túl kockázatos) dolgot betanulni. Rettegtem, mert a gondolataim állandóan azon jártak, hogy mi lesz, ha elszúrom, ha nem sikerül betanulnom. Egyszerűen stresszeltem emiatt. Ők azonban nem adták fel (már rojtosra rágták mind két fülemet). Eltelt pár hónap és továbbra is igyekeztek rábeszélni a dologra. Nagy nehezen aztán be adtam a derekam. Bíztak bennem, jobban, mint én magamban. Nekik köszönhetően rájöttem, hogy (ha mindenre nem is) de képes vagyok bizonyos dolgokra, képes vagyok fejlődni. Ma már több mindent megcsinálok, amit eleinte nem. Bárhol is dolgoztam az életem során, soha nem voltak velem sehol olyan bizalommal, mint itt. Hálás lehetek a sorsnak, hogy egy ilyen nagyszerű helyre kerültem, egy ilyen fantasztikus csapat közé.

Nem állítom, hogy minden szép és jó itt. Volt hogy veszekedtünk kollégákkal, de mindig megoldottuk, megbeszéltük a problémákat. Sokan keresik az álommelót. Vannak akik meg is találják és vannak akik nem, vagy nem mernek lépni egy jobb lehetőség felé. Persze sok szempont függ a megfelelő munkahely megtalálásához. Tudom, hogy jelenlegi állásom nem egy álommeló, de a közeg, a megbecsülés, a hangulat teszi számomra megfelelőnek. Vissza révedve a múltban lévő melóimhoz, akármilyen rossz is volt mind, azért élettapasztalatokat összecsipegettem itt-ott.