Éjszaka éled a Pesti nép. Legalább is a főváros nyüzsgő mélyében, ahol a sok-sok fiatal beleveti magát a bulik világába. Pár napja én is belevetettem magam a város éjjelébe, csak hogy nem a hemzsegő szórakozóhelyek tömkelegébe, hanem egy magamhoz illő nyugisabb rendezvényre, egy pszichológiai játék estre tértem be, ahol már nem először fordultam meg. A szokott kis helyre belépve egy hangulatos, retro stílusú bár látványa tárult elém. Egy részen 70-es, 80-as évekbeli bútorok bújnak meg teli pakolva tányérokkal, poharakkal. A falakon itt-ott különféle fekete-fehér képek találhatóak, valamint díszhalakkal teli akvárium is megpillantható. (Ez is egy hasonló rendezvény, mint a ki vagyok én? Ki vagy te?, amiről már írtam korábban. Annyi a különbség, hogy itt dixit kártyák segítségével kell játszani. A feladatok és a szabályok itt is ugyanazok).

Betoppanva, már el is foglaltam a sarokban lévő asztalnál az egyik ismerősként meglátott kényelmes karosszéket. Itt már ketten is ültek és elég bátran el is kezdtem velük beszélgetni. Ekkor már határozottabban álltam neki számomra ismeretlenekkel csevegni, bár a szokott izgalom még bennem volt. Aztán elkezdődött a játék és sorsolás alapján kiválasztott asztalhoz fáradtam. Minden asztalnál volt egy megadott téma egy pszhichológus által, amit aztán meg kellett vitatnunk egymással. Összesen négyszer kellett asztalt cserélni az est folyamán. Különféle témák voltak megadva, mint például a lázadás vagy a stratégiai váltás az életünk során. Elég könnyenen ment számomra a komunikáció, az első alkalomhoz képest. Könnyebben, lazábban tudtam venni az ismeretlenekkek való társalgást. A 4 helyváltás közül csak egy olyan asztaltársaság volt, ahol úgy éreztem, hogy nem igazán tudok köztük kibontakozni, némi klikkesedés is kialakult és el is terelődött a szó a megadott témától. Volt olyan kör is, ahol megkérdeztük egymástól ki mivel foglalkozik, mit dolgozik. Itt kicsit stressz helyzetben éreztem magam, ugyanis olyan foglalkozások hangzottak el mint például: social menager, programozó. Én kis társaságban üldögélve, szerényen csak annyit feleltem, hogy konyhán dolgozom. Azonban megkönnyebültem, amikor nagy vidáman felkiáltottak, hogy végre valaki, aki nem számítástechnikával foglalkozó munkát végez. Lelkem mélyén volt bennem egy kis félelem érzet, hogy majd esetleg lenéznek, de szerencsére nem így történt. A játék végén, az utolsó kör volt számomra a legjobb. A negyedik cserénél lévő személyek voltak számomra a legszimpatikusabbak. Nagyon könnyed társalgást tudtunk egymással folytatni és könnyedén meg tudtuk beszélni a megadott témát. Amint véget ért a játékmenet, mi még továbbra is egymás körül ültünk és egy igazán kellemes és mély beszélgetést tartottunk.

Jó érzéssel töltött, hogy ilyen kedves és megértő emberekkel ismerkedhettem meg. Az idő telt és lassan elszállingóztunk. Mindannyian elbúcsúztunk, de talán ez a búcsú nem végleges és még találkozunk ilyen és ehhez hasonló rendezvényen. Még akár új barátokra is lelhetek ha úgy alakul, ha az élet úgy hozza. Összességében kellemes kikapcsolódás volt számomra szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus illetőkkel. Érdekes volt, hogy ki mennyire tud idegenekkel szemben megnyilni, mit oszt meg az életéből vagy mennyire tartózkodó másokkal szemben. Talán egy kicsit póker szerű volt ez az egész. Egy kicsit taktikus is. Az este végén örömteli hangulatban tartottam hazafelé, tudván, hogy nem ez volt számomra az utolsó ilyen rendezvény, amin részt vettem. Legbelül éreztem, hogy találkozok még néhányukkal a társaságból és kíváncsian kezdtem el várni, hogy a legközelebbi alkalommal milyen személyekkel hoz össze ez a rendezvény.